Évekig küzdöttem az alkoholizmussal, és nem volt egy egyszerű harc. Azok, akik elítélik az alkoholistákat gyakran nem gondolnak bele, mennyire könnyen bele lehet esni egy ilyen szenvedélybetegségbe. Hiszen alkoholt mindenki tud venni, aki 18 év felett van, és a boltban senki nem állít meg, még akkor se, ha látják rajtad, hogy nem biztos, hogy kéne neked. Az alkoholizmus (nem azt mondom, hogy mindig) de nagyon gyakran valami traumára válasz. Nekem a szüleim elvesztése volt ez a trauma. Az ember azt hinné, hogy felnőtt fejjel kevésbé megrázó, de ez nem így van. A családom sokáig nem is vette észre a dolgot, hiszen nem volt különös, ha a munkából haza érve megittam egy sört vagy kettőt. Ahogy teltek a hónapok ez kezdett eszkalálódni, és mire oda jutottam, hogy ez nem mehet így tovább már évek teltek el.
Szerencsére a családom kitartott mellettem ez alatt az idő alatt, így könnyebb volt a leszokásra vezető útra lépni. Az első dolog az volt, hogy egy rehabilitációs intézetet keressünk. Egy darabig vacilláltunk az állami és a magán rehabok között, de végül a munkám miatt, amit szerencsére sikerült megtartanom, a magán mellett döntöttünk. A felepulok.hu oldalon egy nagyon kellemes felépülési központot mutattak be, és az ajánlások is nagyon biztatóak voltak. A hely szempontjából sem kellett zsákbamacskázni, hiszen az oldal 3D-s felvétellel is szolgált. Persze az első lépés egy állapotfelmérés volt, amit Veszprémben végeztem el, mivel ez volt hozzánk közelebb; Pest lett volna a másik lehetőség.
A szakember is ugyanarra a véleményre jutott, mint amin én is voltam. Előbb elvonóra volt szükségem, és csak utána a személyes és családi konzultációra. Alaposan végigolvastuk a weboldalt, így tisztában voltunk vele, hogy ez része lesz majd az utógondozásnak, és ennek nagyon örültem is. Ugyan volt bennem némi kétség, hogy mi lesz, ha nem működik a program, de muszáj volt megpróbálnom. A 28 nap keretében, amit Szőcön töltöttem, rengeteg csoportos beszélgetés és edukációs óra volt, de ami nekem igazán sokat segített az az élettörténetes beszélgetés és az olvasásra szánt idő volt. Ezekben az aktivitásokban sikerült leginkább újraértékelnem az életemet, és úgy döntöttem, ha karriert nem is váltok, de új hobbit keresek magamnak. Ez a kutyákkal való foglalkozás lett.
Persze nem valósult meg egyik pillanatról a másikra, az utógondozás nagyon nagy megpróbáltatás volt, hiszen már nem egy kontrollált közegben voltam, de a családom nagyon sokat segített. Mikor már úgy éreztem, készen állok a szükséges lépések megtételére, jelentkeztem a helyi kutyamenhelynél, hátha szükségük van egy kis segítségre. Az ott töltött időmnek hála a napom nagy részében elfoglalom magam, így az alkohol utáni vágynak nincs helye feltörni bennem. Ha pedig mégis a felepulok.hu-nak hála, van egy olyan biztonsági hálóm a családom személyében, akik támogatnak a józanság útján.
Ha hasonló problémával küzdesz, ne habozz, és keresd fel őket. Lehet, hogy neked nem egyből egy ilyen rehabra lesz szükséged, hanem csak pár alkalmas konzultációra, de mindenképp megéri, bármi legyen is a helyzet. Ne engedd, hogy az alkohol győzzön az életed felett.